| József Attila - A Dunánál |
2020-01-20 13:07:36 |
| A rakodópart alsó kövén ültem , néztem , hogy úszik el a dinnyehéj . Alig hallottam , sorsomba merülten , hogy fecseg a felszin , hallgat a mély . Mintha szivemből folyt volna tova , zavaros , bölcs és nagy volt a Duna . Mint az izmok , ha dolgozik az ember , reszel, kalapál , vályogot vet , ás , úgy pattant , úgy feszült , úgy ernyedett el minden hullám és minden... |
| Így megváltozott a világunk |
2019-12-13 22:10:18 |
| Így megváltozott a világunk Varga János Veniam: Már Nem fekszünk a fűbe, Csak úgy hanyatt dőlve, Szemünket lehunyva, Égre mosolyogva. Már Nem nézünk az éjbe, Csillagokat nézve, Azon gondolkodva, Mi a világ titka. Már Nem megyünk a rétre, Természetes fénybe Vadvirágot szedni, Otthonunkba tenni. Már Nem beszélünk szépen, Mint ahogyan régen, ,,Örülök... |
| Facebookon kaptam Krisztinától |
2019-05-09 19:12:31 |
| Szia drága barátnőm! Nagyon rossz idő van ennek ellenére töltsd vidáman az estét,majd békés éjszakád legyen.Puszi. ... |
| József Attila - Mama |
2019-04-11 22:08:38 |
| Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem n... |
|
Következő
...